Üdvök, minden esetleg ide tévedőnek!
Felületet szerettem volna válltani az írogatásra, most megteszem. Kiírom magamból, amit szeretnék.
Tegnap azon gondolkoztam, hogy mennyire ártalmas a hazugság, annak is aki mondja és annak is aki hallgatja. Aki hazudik, nem vállalja önmagát, tudatosan vezet félre. Akinek hazudnak, esélyt sem kap arra, hogy az igazság tudatában mérlegeljen, hogy talán úgy is képes volna a másikat elfogadni. A hazudozó diszfunkcionálisan működik, nem hiszi el magáról, hogy ha megmutatja igazi valóját, akkor is szerethető. Akinek hazudnak, nem kapja meg az alapvető tiszteletet, hogy feltételezik róla, hogy felnőtt érett személyiségként képes reagálni, és szembe nézni a valósággal. Ebben az esetben mindkét fél be van csapva.
Van egy Férfi az életemben, aki mentálisan nagy befolyással bír rám. Tökéletesen tudatában van ennek. Alig tesz valamit bele ebbe a távkapcsolatba, mindig annyi kis rőzsét dob a tűzre, hogy épp csak ki ne hunyjon. De, diplomatikusan teszi. Soha nem elutasító nyíltan, inkább érdektelen. Teljesen az ő szabályai szerint szeretne játszani, miközben azt igyekszik kommunikálni, hogy á, dehogy, ő tekintettel van a másikra.
Ócska játszma ez, ha jól belegondolok. A határaim kijelölése, az önbecsülésem, a nehezen visszaszerzett nőiességem most a tét. Érzelmi megkötözöttségben vagyok általa, nem érzem magam szabadnak, még arra sem, hogy fizikai kapcsolatba bonyolódjak valaki mással. S közben ez a kapcsolat, az örök várakozás reménységén túl, nem nyújt nekem semmit, néhány sablon sms-nél, mert sokszor még csak az sem személyre szóló. A személyem iránti minimális érdeklődés is alig-alig van jelen, s én még is betegesen ragaszkodom. Vajon miért? Ki tudja, hogy e-miatt a megkötözöttség miatt, hány lehetőség mellett megyek el? 45 éves vagyok, és alapvetően bizakodó, de az idő, fizikai hatását én sem kerülhetem el.
Miközben a hitem azt mondatná velem, hogy nem számít, a szépség, nem számít a kor, ha benne van a sorsomban valaki, akivel találkoznom kell, és dolgom van vele, így lesz. Aközben az eszemmel pontosan tudom, hogy kijelöltem egy célt, amihez tartanom kellene magam. Viaskodik bennem, a józan gondolkodás, és az életnek való alárendelés.
Tegnap, ennek a férfinek volt egy burkolt üzenete egy felületen (ha megemlíteném neki, azt válaszolná, hogy nem nekem szólt, de akár szólhatott is volna) reagálni akartam, de nem tettem meg. önfegyelmet gyakoroltam, és pontosan azért, mert el akarom hinni magamról, hogy úgy vagyok jó ahogy vagyok, és akinek kelleni fogok így kellek majd, a jellemhibáimmal és az erényeimmel.
Régebben Ady:Finita című verse volt az egyik kedvencem (alapvetően elég negatív kicsengésű, csalódásról szóló vers) tegnap még is ez jutott eszembe.
"Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott.
Hogy maga jobban játszott, mint én?...
...Magának jobb szerep jutott!
Én egy bolond poétát játsztam,
Ki lángra gyúl, remél, szeret -
Maga becsapja a poétát,
Kell ennél hálásabb szerep?!...
Komisz darab volt, megbukott.
Hogy maga jobban játszott, mint én?...
...Magának jobb szerep jutott!
Én egy bolond poétát játsztam,
Ki lángra gyúl, remél, szeret -
Maga becsapja a poétát,
Kell ennél hálásabb szerep?!...
Kár, hogy kevés volt a közönség.
Nem kapott illő tapsokat,
Pedig ilyen derék játékért
Máskor kap rengeteg sokat.
Mert e szerep nem most először
Hozott magának nagy sikert:
Volt már olyan bolond poéta,
Aki magának hinni mert...
Nem kapott illő tapsokat,
Pedig ilyen derék játékért
Máskor kap rengeteg sokat.
Mert e szerep nem most először
Hozott magának nagy sikert:
Volt már olyan bolond poéta,
Aki magának hinni mert...
Én magam e csúfos bukásért
Vádolni nem fogom soha,
Ez volt az utolsó csalódás,
A szív utolsó mámora.
Egy percig újra fellángoltam,
Álom volt, balga, játszi fény;"
Vádolni nem fogom soha,
Ez volt az utolsó csalódás,
A szív utolsó mámora.
Egy percig újra fellángoltam,
Álom volt, balga, játszi fény;"
Igen, balga játszi fény…közel tudnék kerülni, lélekben ehhez a férfihez, de ő nem akarja, csak játszik velem. Persze, hogy ebben mi lehet neki a jó? Ki tudhatja? A férfi ego kifürkészhetetlensége. Egy strigula, egy nő, akiről el lehet mondani, ez is oda van értem. Csak egy a sok közül.
Kell magam, annyira értékelnem, még ha teljesen egyedül is maradok, hogy csak olyan dologba fektettek bármilyen energiát, amiből én is meríthetek. Bár a szeretet feltétel nélküli kell, legyen, szeretem mert…csak…S ez így is van. A szívemben, marad, neki egy hely ahová elzárom, ez így volt és lesz is. De nem ringatom magam abban a rózsaszín felhőben, hogy én jelenthetek neki valami többet is esetleg. Valójában úgy érzem sokat tudnék neki nyújtani, de cserébe sokat is várok el, kapcsolati szinten. Végtelen számú nője lehetetett, ha eddig nem jutott el odáig, hogy az érzékelés szintjén meglássa bennem, ami számára érték, akkor már nem is fogja. Neki jó, úgy ahogy van. S nekem nincs hatalmam ezen változtatni.
Lehet idézőjelben ez a darab megbukott. De az életem filmjének én vagyok, az írója, rendezője és szereplője is. Mindig lesznek újabb és újabb darabok, és én amíg élek játszani fogok. Egy darab sikere, nem az adott karaktertől függ, hanem az azt megszemélyesítő színész játékától. Rajtam múlik, hogy milyen élet vígjátékot írok, hol rendezem be a színpadot, és kiket választok szereplőnek, s milyen szerepet szánok a műben magamnak, most már ezt tudom. Hát most újra játszom…
Humphrey Bogart azaz Rick egyik híres filmbéli mondta:
- Ha ő kibírta én se halok bele. Játszd!
Humphrey Bogart szeme könnybe lábad a muzsika hallatán, visszatérnek a kellemes emlékek, illetve a gyötrelmes szétválás pillanata. Az a pillanat, ami szerelmes szívét örökre összetörte.
A filmszalag forog tovább, a zongora hangja átjárja a kávézót, - Játszd újra Sam, kiálltja Rick. Sam pedig csak zongorázik, és csak zongorázik... ahogy múlik az idő, as time goes by.
Egy kis humorral oldom magam, és mosolygok.
Most kint is esik.
Néhány mondat a filmből:
Azelőtt szeretted az esőt! – Én imádom! Lemossa az emlékeket az élet járdáiról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése