Hol a csizmám sarka koppanva, hol meztelen lábamon a puhabőr mokkaszín halktalan érinti a talajt a talpam alatt. Új környék, három hónapja lakom itt, szoktatom magam a már nem ismeretlenhez, de még nem ismerőshöz.
Rovom a séta köreimet, napról-napra, kialakult kis sétakör, nagy sétakör. Tesztelgetem magam, ha kikapcsolom az agyam és csak hagyom, hogy menjenek a lábaim, vajon haza visznek-e? A régi házban, hazavittek. Most vajon benne van-e már az út a lábamban? Még nem egészen. De, a környék kutyái már nem ugatnak meg.
S persze ezek az agyszellőztetésnek titulált séták, pont a legjobb alkalmak a gondolkozásra. S merengéseim alatt, annyi minden jön elő. Számvetések, életmérleg. Honnan indultam, hol tartok most, és merre vesz irányt utam?
Óhatatlanul előkerülnek múltam szereplői. Szomorú vasárnapok, széltől kitekert selyemsálai a fák ágai között, ők a jeltelen szereplők. Ha felnézek, látom őket, megtépázva, megkopva, elázva, az enyészeté lesznek előbb-utóbb. Halovány foltjai ők a múltnak. Számlálhatatlanok.
A múlt rányalt bélyegei a jelen utazótáskájára, ők a jelesek. Emlékeztetnek, hogy itt is jártál, ezt is láttad, ezt is ismered, ezt is érezted. Az ő életüknek, ha perifériásan is, de a része vagyok. Keresnek, hívnak, érdeklődnek, védenek és óvnak. Számolhatóak.
Vannak a hitelesek, őket tisztelem. Kevesen vannak, de legalább ismerhetem őket. Becsesek számomra, mert kiváltságosnak érzem magam általuk, hogy igaz, de egyben esendő emberek barátságát bírhatom. Akik elfogadják saját valójukat, beismerik hibáikat, hogy igen én is, néha velem is, akik megélik és merik vállalni az érzéseiket, és túl tudnak lépni a saját árnyékukon. Tanítóim ők.
S vannak a „mesterek” egy-kettő, éppen amikor. Az eleje nem volt, vége nem lesz, közepe barátságaim. Folytatásos élet tele-regények. Ők a legnagyobb tanítóim, mert általuk tanulom elfogadni a megmagyarázhatatlant. Nem különösebben erényekben bővelkedők, jellemhibákkal tűzdelt személyiségek, mégis valami megmagyarázhatatlan kapocs van közöttünk. Különös emberi vonzalom, paradox energia. Elfogadni az ő révükön, hogy az élet misztérium, és hiába agyalgatok, minden erőm bevetve, nincs magyarázat, csak az elfogadás marad megoldásként, és egy különleges szeretet.
http://www.youtube.com/watch?v=xpZRpd--liE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése